Malcolm Mitchell Young (Skócia, Glasgow, 1953. január 6. – ) skót származású ausztrál zenész, az ausztrál AC/DChard rock együttes egyik alapítótagja és egyben ritmusgitárosa. A közhiedelemmel ellentétben nem Angus Young, hanem ő a zenekar vezetője. Autodidakta módon tanult meg gitározni.

 Korai évek

Malcolm Mitchell Young 1953. január 6-án született a skóciai Glasgowban, William Young és Margaret Young hetedik gyermekeként. 1963-ban szüleivel és hat testvérével (egyikőjük nem költözött el) áttelepült Sydneybe. Első hangszerét (egy ócska akusztikus gitárt) az anyjától kapta. Apró kezével nem érte át a hangszer nyakát, ezért gyakran kénytelen volt az üres húrokat pengetni. A zene kezdetben csak szórakozás volt számára, nem szenvedély. Eleinte profi foci karrierről álmodozott, de amikor rajta kívül mindenki hirtelen megnyúlt a korosztályában, le kellett mondania erről. Malcolm apró termetű maradt, amit azzal magyaráztak, hogy Glasgow-ban magas ólomtartalmú volt az ivóvíz. Az összes fiú magasabb és erősebb volt nála. Még ennél is rosszabb volt, hogy Malcolm fiatalabbnak nézett ki koránál, ezért haverjaival ellentétben nem kóstolhatott bele a kocsmázás örömeibe.1968-ban véget értek iskolai tanulmányai. Úgy érezte , éveken át heti öt napot börtönben kellett töltenie és most szabadlábra helyezték. Bátyja, George az Easybeats együttes sztárja volt, többek között ő is inspirálta, hogy zenészi pályafutásba kezdjen… Harry Vanda (George zenésztársa) Malcolmnak ajándékozta Gretsch Jet Firebird márkájú gitárját. Ezzel hozzá is kezdhetett a rock and rollhoz. George biztosította Malcolm számára a legfigyelemreméltóbb lemezeket és újságokat. Így Malcolm olyan zenékhez jutott a tengerentúlról, amikről haverjai még csak nem is hallottak. Malcolm figyelmesen meghallgatta és eltanulta Eric Clapton játékát, valamint a John Mayall And The Bluesbreakers, a Peter Green és Jeremy Spencer vezette Fleetwood Mac, illetve Paul Butterfield és Mike Bloomfield zenéjét. Muddy Waters, Little Richard, Jerry Lee Lewis és Chuck Berry szintén nagy hatással voltak rá. Malcolm így beszélt ezekről a hatásokról: Az egész Chuck Berry- vel kezdődött. Őt lehetetlen elfelejteni. Bármit csinált akkoriban, egyszerűen zseniális volt. Legnagyobb hatással mégis azok az angolpopbandák voltak rá, akik nagyjából 3 perces popdalaikba belecsempészték a bluest és a rhythm and bluest. Erről így beszélt: Amikor először meghallottam az Easybeats előadásában a The Who My Generationjét, azt mondtam, ez igen. Akkoriban a Beatles és a Rolling Stones számított a csúcsnak, erre jön ez a banda, és még dögösebb, még keményebb zenét játszik, mint a nagyok. Nagy hatással voltak rám. Aztán jött a Jumpin' Jack Flash, de mondok még két másik számot: a Honky Tonk Woman, és később a Get Back a Beatlestől. Azt hiszem, így alakult ki az igazi rock and roll. Apja azt akarta, hogy Malcolm is rendes melót keressen magának, ne egész nap a gitárját nyúzza, és ne az utcán lógjon. Ezért hát beállt dolgozni és jónéhány munkakörben kipróbálta magát. Miután kipróbálta a varrógépszerelő, lakatostanonc, esztergályos és raktáros szakmát, Malcolm végleg a zene mellett döntött. A munkahelyi zajok nem zavarták a fülét, sőt megmozgatták a fantáziáját és segítettek neki a dalszerzésben. Első zenekara a Belzebub Blues nevet viselte. Itt Malcolm volt a szólógitáros, de időnként Larry Van Kriedt is beszállt a bandába. Malcolm játszi könnyedséggel tanulta meg a Bloodwyn Pig, a Savoy Brown, a Black Sabbath, az Animals, Eric Clapton dalait, de betéve tudta a Cream első lemezét, valamint az Are You Experienced? c. legendás Jimi Hendrix albumot. A Beelzebub Blueszal latin rockkal is kísérletezett. Erősítőjét Bevan Boranjee műszerész fabrikálta számára, aki jó barátja volt. A Led Zeppelin1969-es bemutatkozó albuma igazi szenzációnak számított. Malcolm is szerette a lemezt, mégis elég sajátos véleménnyel volt róla. Neki egyedül a Good Times Bad Times jött be igazán. Ez a dal azt mutatta meg neki, hogyan építse és turbózza fel a számait húzós gitártémákkal. Miközben egyre komolyabban agyalt azon, hogyan csalja elő a hangszerekből ezt a fajta zenét, jazzakkordokkal kísérletezett, és billentyűs hangszerén írt számokat. 1971-re a Beelzebub Blues feloszlott, de Malcolm minden lehetőséget megragadott, ha valahol zenélni lehetett. Így a haverokkal nyomatták a szokásos bluesnótákat, valamint a The Letter című Joe Cocker szám húzos átiratát. 1971-ben a Velvet Underground (nem összetévesztendő a legendás New York-i együttessel) Sydney-be tette át a székhelyét, szükségük volt egy gitárosra. A szerepet végül Malcolm töltötte be. Ez a zenekar billentyűközpontú, a Doorsra hajazó hangzással kísérletezett, a színpadon pedig a Who és a Move nyomdokain járva dühös produkciókkal lepték meg közönségüket. Feldolgoztak még Jefferson Airplane és Love számokat is, valamint Newcastleben megnyertek egy tehetségkutatót. Hamarosan elterjedt róluk, hogy igazi bajkeverők és a Stoneshoz kezdték hasonlítani őket. Repertoárjuk igen eklektikus volt. Játszották a Deep Purple Black Nightját, a Shocking Blue Venusát, George HarrisonMy Sweet Lordját, a Stones Can't You Hear Me Knockingját. Sőt néha még Badfinger és Slade számok is becsúsztak. A legtöbb dal szólóját Malcolm játszotta. Olyan is előfordult, hogy Malcolm a zenekar dobosával elvonult és 8 órán keresztül jazzt játszott. Ekkoriban teljesen magával ragadta a T. Rex zenéje és Marc Bolan gitárjátéka. Egy nagy Marc Bolan poszter is virított a falán. Malcolm mindig is őszinte fickó volt, soha nem tűrte, ha valaki keresztbe akart tenni neki. Ugyanakkor minden baromságban benne volt, valamint a humorérzéke is mindig a helyén volt. Miután a Velvet Underground zenéje egyre keményebb lett, és felvették a repertoárba a Ride On Pony c. Free számot, átkeresztelték az együttes nevét Ponyra. Malcolm itt találta el azt a hangzást, ami aztán később védjegyévé vált, és végig kísérte pályafutásán. Ezidőtájt szeretett bele a Marshall erősítőkbe. Egy idő után a gitárosnak már túl „popos”-nak tűnt a zenéjük, Malcolm pedig keményebb hangzásra vágyott. Így kilépett a csapatból. Ezután nagy álma teljesült: Sydneyben láthatta a Rolling Stonest. A Pony után jött képbe a közös projekt öccsével, Angus Younggal. Korábban eszembe sem jutott, hogy együtt is játszhatnánk.Első közös koncertélményük a Yardbirds1967-es Sydney beli fellépése volt. Egy évre rá a Who és a Small Faces koncertjét is megnézték, melyek szintén nagy hatással voltak rájuk. Ez a két együttes megmutatta nekik, hogyan kell igazi showt csinálni. 1971-ben látták a Freet, a Manfred Mannt és a Deep Purplet. Ezek közül a Free volt a legnagyobb hatásssal rájuk. Aztán 1972márciusában a Led Zeppelint nézték meg, ami nagy csalódást okozott nekik, a korábbi Yardbirds koncert fényében. Angus és Malcolm világéletében szenvedélyes és heves testvéri viszonyban voltak egymással. Idővel megtalálták a közös pontokat, kölcsönös tisztelet alakult ki közöttük, és tűzbe mentek volna egymásért. Megalakult közös zenekaruk, az AC/DC.