Cliff Williams angolbasszusgitáros. Különböző együttesek után 1977-ben lett az AC/DC tagja.
Élete
1949.december 14-én született Romfordban. Kilencéves volt, amikor családja Liverpoolba költözött. Első gitárját 10 évesen kapta, 12 évesen pedig már klubokban játszott. Mint akkoriban általában mindenkire, rá is óriási hatással volt a szintén liverpooli illetőségű Beatles. 14 évesen basszusgitárra váltott, melynek leginkább gyakorlati okai voltak: felhívta ugyanis egy helyi együttes, hogy sürgősen szükségük lenne egy basszerosra. A Beatles, Rolling Stones, és Ry Cooder lemezekről összeszedett tudását a szomszédjukban lakó basszusgitárostól vett egyetlen órával egészítette ki. Ugyan érdekes volt, amit a fickó mutatni tudott, de semmi köze nem volt az őt érdeklő zenéhez. Williams 16 évesen otthagyta az iskolát, és egy liverpooli gyárban helyezkedett el. Már ekkor nagy szenvedélye volt a motorozás, de a zene elsőbbséget élvezett. A srácok, akikkel akkoriban játszott, úgy döntöttek, megpróbálnak megélni a zenélésből. Annak a fényében, hogy az egyik helyi klub négy fellépésre leszerződtette őket, ez nem is tűnt akkora őrültségnek. Az utolsó buli után azonban kirúgták az énekest, és ezzel a dolog véget is ért. Cliff ezután Londonba költözött, és egy sikertelen próbálkozást követően(Jason Eddie Rock And Roll Show-jában), az utcára került. Se pénze, se kérója nem volt, sőt még fürödni sem tudott sehol, egy darabig az utcán csövezett, és egy kartondobozban aludt. Ennek ellenére továbbra is fellépett különböző bluesegyüttesekben, például a Delroy/Williams Soul Show-ban. Aztán egy nagyárúházban talált munkát, de dolgozott egy gépjavító műhelyben, illetve építkezéseken is. 1970 májusában feladott egy hírdetést a Melody Maker-ben. Így ismerte meg Laurie Wisefieldet. Miután első együttesük, a Sugar feloszlott, Williams és Wisefield - a rockszíntér két veteránjával, Mick Stubbszal(ének) és Mick Cookkal(dobok) - megalapította a Home-ot. Európában és Angliában 1971augusztusában jelent meg első lemezük, a Pause For A Hoarse Horse. Novemberben, a Wembley's Empire Poolban rendezett második Electric Magic koncerten a Led Zeppelin előtt léphettek fel. A Home ezután olyan bandákkal dolgozott együtt, mint az Argent, a Faces, vagy a Jeff Beck Group. 1972 februárjában az Egyesült Államokban is megjelent a lemezük. Szeptemberre megjelent a második lemezük is a Home. Az album remek kritikákat kapott. John Peelt és Bob Harrist, a BBC rádió két DJ-jét is lelkes támogatóik közt tudhatták. A Melody Maker pedig az év egyik legjobb lemezének kiáltották ki a Home-ot. Egyedül Nagy-Britanniában több mint 10ezer példányt adtak el. A Mott The Hoople-lel közös angliai turné ideális promóciós lehetőségnek tünt. A londoni Rainbow-ban adott koncertjükön pedig lenyűgözték az NME kritikusait: A múlt héten a legtöbben a Mott The Hoople miatt néztek be a Rainbow-ba - íták az októberi számban - a buli után viszont mindenki a Home-ról beszélt. Az este egyik fő attrakciója volt, amikor Cliff hegedűvonóval játszott a basszusgitáron. 1973januárjában az NME olvasóinak szavazatai alapján a Home az év legígéretesebb új együttesei közül az ötödik helyre került. Ezután az együttes a BBC-ben fölvett néhány számot, majd márciusban két koncerten is a Slade előzenekaraként léptek fel a wembley-beli Empire Poolban. Július végén megjelent The Alchemist című konceptalbumuk, amelyet Louis Pawles The Dawn of Magic(A varázslat alkonya) című könyve ihletett. Bár a Disc magazin szerint a lemez zseniális volt, üzleti szempontból mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Miután az énekes, Stubbs kilépett a bandából, 1974májusában és júniusában az Egyesült Államokban turnéztak Al Stewart együtteseként. Nem sokkal később, miután Wisefield ajánlatot kapott a Wishbone Ashtől, az együttes feloszlott. Williams Amerikában maradt, és megalapította a kérészéletű Starst, majd stúdiózenészként dolgozott, aztán 1976-ban újra Londonban bukkant fel, és csatlakozott a popos Bandithez. A Bandit Bandit című lemeze 1977 januárjában jelent meg. Bár a brit zenei sajtó igen jól fogadta a lemezt, Amerikában teljesen visszhangtalan maradt. Március és április legfontosabb eseménye volt, amikor a Bandit a Deep Purple néhány tagjának Paice Ashton Lord elnevezésű projektje előtt lépett fel öt angliai koncerten. Akkoriban azonban mindenki a punkmozgalom előretolt helyőrségére, a Sex Pistolsra volt kiváncsi. És egy ausztrál bandára az AC/DC-re. Májusban a Bandit feloszlott, és az együttes tagjai az angol blues-keresztapa, Alexis Korner mellett zenéltek tovább. Walesben felvettek egy lemezt, de azt nem adták ki. Az album csak évekkel később jelent meg Németországban, The Lost Album (Az elveszett lemez) címen, miután 1990-ben megtalálták a mesterszalagot. Bármekkora megtiszteltetés volt Kornerrel játszani, Williams életében az igazi fordulat még váratott magára. Nemsokára azonban befutott a mindent megváltoztató telefonhívás. Megkérdezték nincs-e kedve kipróbálni magát az AC/DC-vel. Cliff nagyon meglepődött amikor felhívták. Nem nagyon rajongott az AC/DC-ért - bár amit addig hallott tőlük, tetszett neki -, egyszer-kétszer látta őket játszani különböző tévéműsorokban, de egyik lemezük sem volt meg neki. Meghallgatására egy szűk, lerobbant próbateremben került sor a Victoria negyedben, Londonban. Eleinte kicsit izgult ugyan, de a srácok gyorsan megnyugtatták. Bluest játszottak, meg olyan számokat, mint például a Live Wire. Williamsen azonnal látszott, hogy nyugis, könnyen kezelhető srác, és ez sokat nyomott a latban. Érezte, hogy jól sikerült a meghallgatás, de hogy mennyire azt csak akkor tudta meg, amikor telefonon közölték vele, hogy őt választották. Williams ekkoriban a Manfred Mann's Earth Band meghallgatására is ellátogatott, 1977. május 27-én azonban hivatalosan is az AC/DC új basszusgitárosa lett. Idősebb volt mint a zenekar legtöbb tagja, nyugodtsága, bölcsessége, és óriási tapasztalata sokat lendített az együttesen. Ettől a pillanattól fogva hallatja - lemezeken és a gigantikus stadionbulikon egyaránt - pofonegyszerű és sziklaszilárd játékát
|